Az áttörés előtti várakozás – amikor a mozdulatlanság a mozgás része

 

Van, hogy érzed, valami készül, változásban vagy, mégis mintha nem történne semmi. 
Nem jönnek új ötletek, nincsenek nagy felismerések, nem lépsz egyről a kettőre. Van ebben egyfajta feszültség.
Haladnál, de nem megy.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy elakadtunk. Pedig lehet, hogy épp most történik a legfontosabb dolog: a belső átrendeződés.

A látszólagos mozdulatlanság

Megszoktuk, hogy mindig haladni kell – tervezni, teljesíteni, bizonyítani. Ha nem mozdulunk, ha nincs új cél vagy eredmény, az mintha kudarc lenne.
Erőltetjük a cselekvést, energiát fecsérlünk, miközben sehova nem jutunk, vagy semmivel sem hamarabb.
Mint amikor dugóban nem bírjuk a toporgást és inkább kerülőúton megyünk, csak haladjunk.

De tudjuk ilyenkor, hogy miért rohanunk? Vagy csak hajt a megszokás?
Mi lenne, ha megállnál és hagynád, hogy az élet a maga ritmusában rendezze a dolgokat?
Mi lenne, ha kilépnél az őrült körforgásból és kicsit megpihennél?
Ha teret engednél annak, ami most benned zajlik?
Ha csak megfigyelnéd, hogy ez a belső „állóvíz” hogyan hullámzik benned finoman, kívülről észrevétlenül?

A várakozás, mint belső mozgás

Pihenj ebben a csendes várakozásban. Nem tétlenség ez, hanem érlelődés.
Az új formálódik, de még nem látható.
Olyan ez, mint amikor két lélegzet között van egy rövid szünet.
Ebben a szünetben nem történik semmi, de tudod, hogy ez is az áramlás része.

Nem érdemes sürgetni a dolgokat.
Jobb nem hajszolni a „hogyan tovább”-ot, hanem csak megengedni, hogy a rendszer újrahangolódjon.
A legnagyobb belső mozgás ugyanis gyakran úgy történik, hogy kívül semmi sem látszik.

Hogyan tartsuk fenn a belső békét ebben az átmeneti időszakban?

Most nincs szükség nagy tettekre. Elegendő néhány tudatos pillanat, pár egyszerű gyakorlat:

  • Napi néhány perc, amikor csak ülünk a csendben, és nem akarunk semmit elérni.
  • Egy hálanapló, amiben észrevesszük, mi az, ami már most is jó.
  • A megengedés gyakorlása – annak elfogadása, hogy a dolgok időzítése nem mindig rajtunk múlik.

Ezek az apró szokások segítenek megérteni, hogy jó úton jársz. Nem gyorsítanak, inkább kiterjesztenek.
És ez most pont az az időszak, amikor nem gyorsulni kell, hanem gyökerezni.

A csend mögött

Lehet, hogy kívül minden mozdulatlan, de belül új rend születik.
A belső világban most éppen formálódik az a tér, amelyből az új elindulhat.
A tér, ahol új minták születnek.
Ahol a következő lépés már formálódik – csak még nem látható.

Te hogy viseled a mozdulatlan időszakokat?
El tudod hinni, hogy a csend is előrevisz?