Van, amikor már világos, hogy ami volt, nem tartható tovább.
De még nincs új irány.
Nincs mi felé mozdulni.

De nem is lehet elfogadni.

Az előző bejegyzésben is ezt a témát jártam körül, és most arra nézek rá, hogy hogyan lehet ezt a köztes időszakot elviselhetővé tenni.

Ez az állapot sokszor azért nehéz, mert nem tudjuk, mit kezdjünk vele.
Nem „oldható meg”, mégis nap, mint nap együtt kell élni vele.

A jó hír:
nem kell megszüntetni ahhoz, hogy elviselhetőbb legyen.
De másféle figyelmet igényel, mint amit megszoktunk.

1. A legfontosabb váltás: nem megoldani, hanem szabályozni

Ebben az állapotban a kérdés nem az, hogy mit tegyek,
hanem az, hogy:

hogyan tudok a testemben és a figyelmemmel itt maradni anélkül, hogy ez az állapot elárasztana, legyűrne.

Ez nem mentális feladat, hanem idegrendszeri munka.

Mini-gyakorlat – „Most itt vagyok”

Naponta többször, bármikor:

    • nézz körül, és nevezz meg 3 dolgot, amit látsz

    • figyelj meg 2 hangot

    • vegyél észre 1 testi érzetedet

Nem kell megváltoztatni semmit.
Csak rögzíteni: itt vagyok.

Ez segít visszahozni magadat a jelenbe, amikor az elme előreszalad.

2. Szűkítsd le az időt

A köztes állapot akkor válik elviselhetetlenné, amikor időben kiterjesztjük:

    • „Mi lesz, ha ez így marad?”

    • „Meddig fog ez tartani?”

Ilyenkor nem hosszútávon kell gondolkoznunk, hanem
csak nagyon rövid távon, pl. a következő óra idejére.

Gyakorlat – „Egy egységnyi idő”

Tedd fel magadnak:

    • „Mi az, amit a következő 30–60 percben el tudok viselni?”

    • „Mi az, ami ebben az időegységben támogat?”

Ez lehet egészen egyszerű:

    • egy tea,

    • egy séta,

    • egy feladat,

    • egy légzőgyakorlat,

    • egy kis pihenés.

Nem stratégia.
Nézőpontváltás. Egyben a túlélési intelligenciád fejlesztése.

3. Adj formát annak, ami belül formátlan

A köztes állapot gyakran azért nyomasztó, mert nincs kifejezve szavakkal.
Ha nincs kimondva, könnyen eláraszt.

Gyakorlat – „Ez most…”

Írd le vagy mondd ki:

    • „Ez most egy várakozás.”

    • „Ez most egy átmenet.”

    • „Ez most egy nem-tudom-időszak.”

Nem kell szépnek lennie.
Elég, ha számodra kifejezi a benned lévő állapotot.

Amikor nevet adsz neki,
már nem vagy egy az állapottal –
van egy kis tér köztetek.

4. Határt szabni a gondolkodásnak

Ebben a fázisban az elme hajlamos újra és újra ugyanazokat a köröket futni.
Ez nem segít – csak fáraszt.

Gyakorlat – „Most nem”

Ha észreveszed, hogy ugyanoda jutsz vissza:

    • mondd ki magadban:
      „Most nem ezzel foglalkozom.”

    • és tereld a figyelmed valami konkrét, fizikai cselekvésre:

        • rendrakás

        • főzés

      mozgáslégzés

Ez nem hárítás.
Ez időzítés.

5. Oszd meg

Ez az állapot nem kér tanácsot.
Nem kér megoldást.
Csak tanúságot.

Valakit, aki jelen van és aki mellett:

    • nem kell erősnek lenned,

    • nem kell haladnod,

    • nem kell tudnod.

Ha van ilyen ember,
már nem egyedül hordozod ezt az időszakot.

És ez sokszor elég ahhoz, hogy lassan elinduljon valami.

6. Amit érdemes új mérceként használni

Ebben az időszakban ne azt kérdezd:

„Haladok-e?”

Hanem inkább:

„Kapcsolatban tudok-e maradni azzal, ami most van?”

Ha igen,
akkor már történik valami –
még ha kívülről nem is látszik.

 

Ezekkel a technikákkal megtanulsz jelen maradni a kellemetlen köztes állapotban.

Ebből a jelenlétből egyszer majd – nem erőből, nem sietve – megszületik az irány, amerre lépni tudsz.

A következő bejegyzésben ugyanezt a témát kicsit más nézőpontból járom végig. Arról fogok írni, hogy hogyan lehet túlélni egy olyan időszakot, amikor beleragadsz egy kellemetlen helyzetbe, amit most még nem tudsz megváltoztatni.