Van, amikor érezzük, hogy valami hiányzik – pedig látszólag minden rendben van.

Nem tudjuk pontosan, mi az, csak valahogy nem érezzük magunkat a helyünkön.
Sokszor ez abból fakad, hogy amit csinálunk, már nincs összhangban azzal, ami számunkra valóban fontos.
Akkor kezdjük elveszíteni az egyensúlyt, amikor nem a saját értékeink, hanem a külső elvárások szerint élünk.

Az értékalapú coaching abban segít, hogy újra felismerjük:
mik azok az értékek, amelyek igazán mozgatnak bennünket.
Ezek a belső iránytűink. Megmutatják, miért döntünk úgy, ahogy, és miért akadunk el ott, ahol.
Ha tisztán látjuk őket, a döntéseink, kapcsolataink és céljaink újra egy irányba állnak.

Három történet, amikor minden a helyére került

Kati állandóan fáradt volt.
Kialvatlanul, feszülten kezdte a napot, mégis hajnalban kelt, mert „aki sokáig alszik, az lusta” – ezt tanulta gyerekkorában.
Amikor felismerte, hogy valójában késő este a leghatékonyabb, és megengedte magának, hogy a saját ritmusában éljen, minden megváltozott.
Nemcsak kipihent lett, hanem felszabadult – és vele együtt az energiája is visszatért.

Peti mindig sietett.
Feladatból feladatba rohant, közben egyre kevésbé érezte magát jelen.
Pedig mélyen tudta: akkor működik jól, ha néha megáll, és teret ad a gondolatainak.
Amikor újra beépítette a napjaiba a csend és megpihenés értékét,
kreativitása is életre kelt – és vele együtt a vállalkozása is.

Misi mindig mások igényeit helyezte maga elé.
Munka, család, felelősség – semmi tér nem maradt számára.
Régen imádott teniszezni, de „arra most nincs idő és pénz”.
Amikor megengedte magának, hogy a saját örömét is fontosnak tartsa, nemcsak ő lett kiegyensúlyozottabb, hanem a családja is hálásabb lett érte.
Mert ha mi rendben vagyunk magunkkal, a környezetünk is fellélegzik.

Visszatérés önmagunkhoz

Az értékalapú coaching nem tanácsot ad.
Teret nyit, hogy meghalljuk a saját válaszainkat.
Hogy rálássunk: mi mozgat bennünket, mi épít, és mi fáraszt el újra meg újra.

Amikor megértjük, milyen értékek mentén élünk valójában, és milyen értékek mentén szeretnénk élni,
akkor a szakmai és magánéleti szerepeink többé nem egymást húzzák szét,
hanem összeérnek.
Ekkor születik meg az az érzés, amit hitelességnek hívunk:
amikor belül és kívül ugyanaz az ember vagy.

És végül

Húszas éveinkben még visz előre a lendület.
De idővel eljön a pont, amikor már nem a sebesség, hanem az irány számít.
Amikor fontosabbá válik, hogy az időnket, energiánkat olyan életre fordítsuk,
amit valóban a magunkénak érzünk.

Az értékek adják azt a belső rendet,
amely segít megtalálni, kik is vagyunk valójában –
és hogyan lehet az életünk egységes, örömteli és hiteles.

Ha ma terveznéd meg a saját fejfádat, mit írnál rá, ki voltál?

Én az enyémre ezt:
„Aki megtanulta szeretni és élvezni az életet.”