Év elején sokan tervezni kezdünk.

Listákat írunk, célokat tűzünk ki, elhatározásokat teszünk.

Mégis gyakran érezzük azt, hogy hiába a jó szándék, valami nem áll össze igazán.

Ilyenkor érdemes lehet egy lépést hátralépni, és nem azt kérdezni, mit akarok jövőre megvalósítani, hanem azt: hogyan gondolkodom egyáltalán az életemről?

Ehhez segíthet az, ha perspektívát váltunk és úgy tekintünk az életünkre, mint egy vállalkozásra.

Ha az életem egy vállalkozás lenne, akkor az előttem álló évet úgy tekinteném, mint a hosszú távú működésem egy rövid távú időegységét. Szem előtt tartanám, hogy hogyan illeszkedik ez az év az életem ívébe.

Átgondolnám stratégiailag az életemet és ezt követően lebontanám a terveimet az elkövetkező évre. Végigvinném a stratégiai tervezés folyamatát az életemre vetítve, hosszú távú célokat tűznék ki és azokat lebontanám éves célokra.

A stratégiai tervezést viszont megelőzi az, hogy a vállalkozások megfogalmazzák, hogy mi a filozófiájuk, a küldetésük és a víziójuk.

A filozófia a legelső szint. Arra a kérdésre ad választ, hogy hogyan gondolkodok a körülöttem levő világról, a szűkebb és tágabb környezetemről, azok viszonyairól, igényeiről. Ez adja az identitásom alapját. Először ezen kell mélyen elgondolkodnom.

  • Milyen mondatot mondanék egy fiatalabb önmagamnak arról, hogyan érdemes élni?

Utána következik az, hogy milyen is vagyok, mit tartok fontosnak és milyen értékek mentén működök a mindennapokban. Mik azok az alapértékek, amikre hosszútávon, stabilan támaszkodok. Mit adok én a világnak. Ez lesz az én küldetésem.

A küldetésem nem egy nagy cél, hanem az a minőség, ahogyan nap mint nap jelen vagyok: ahogyan hallgatok, döntök, kapcsolódom.

  • Ha egy szóval kellene leírni, milyen jelenlét vagyok mások életében?

Ebből tudom levezetni a víziómat, ami egy jövőkép, a hosszútávú jövőbeli törekvésem, egy olyan ideális kép a jövőről, amit el szeretnék érni. Ez fog irányt és inspirációt adni.

  • Ha ránézek majd erre az időszakra, mire szeretnék büszke lenni?

Nem tervezhetünk anélkül, hogy ne vizsgálnánk meg az alapokat!

Néha azonban túl elvont ez a gondolkodás. Talán könnyebb, ha azon gondolkozok el, hogy mit szeretnék kezdeni életem hátralévő részével.  Hogyan szeretném érezni magamat? Kikkel szeretnék együtt lenni? Mit szeretnék csinálni? És ha most csoda történne és megvalósulna mindez, akkor azt miből venném észre? Mi lenne más? Milyen ember vagyok?
Amikor a válaszaim harmóniában vannak egymással, és hatásukra elégedettséget érzek belül, akkor tulajdonképpen meg is fogalmaztam magamnak a filozófiát, küldetést és víziót.

Lehet, hogy ez csak álmodozás. Vagy vágyakozás. De igenis ereje van annak, ha kimondom, hogy mire vágyok.

Szerintem itt kell, kezdődjön minden tervezgetés. A távlatokban. Mert a rövidtávú tervek csak akkor fognak sikerérzettel eltölteni, ha azok illeszkednek a hosszabb távú törekvésekhez.  Mert akkor minden egyes dolog mögött, amit meg akarok valósítani, van egy miért.

És van még valami, amit figyelembe kell venni. Az életünk sokrétű. Több életterületünk van, és egyik a másikra hat, egyik a másiktól függ. Ezért ezeket együtt kell kezelni, együtt kell tervezni, és figyelembe kell venni a kölcsönhatásokat. Különben nem leszünk elégedettek az életünkkel, mert mindig lesz ott egy DE. Boldog vagyok a munkában, de… Boldog vagyok a családomban, de…

Jobb, ha már a tervezéskor gondolunk mindenre. A rekreációra, a szórakozásra, a barátokra és nem csak a hagyományos értelemben vett sikerterületekre, mint például jövedelem.

Kiderül, hogy a célkijelölés nem is olyan egyszerű…. És főleg, hogy már a célkijelöléshez is jó, ha van önismeretünk.

Talán ezért nem is a célkijelölés a legnehezebb.

Hanem az, hogy legyen bátorságunk előtte megállni, és őszintén ránézni arra, kik vagyunk, mi fontos nekünk, és milyen életet szeretnénk élni.

Mert amikor a céljaink nem önmagukban állnak, hanem egy mélyebb belső irányt szolgálnak, akkor már nem csak haladunk valamerre — hanem önazonosan építjük a saját életünket.