Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy hogyan lehet átmenni azokon az időszakokon, amikor már tudjuk, hogy ami volt, nem tartható tovább – nem tudjuk elfogadni, de még megváltoztatni sem.

Most azokról a helyzetekről írok, amelyekbe beleragadtunk, pedig nem jók, sőt akár károsak is számunkra.

Egy kapcsolat, amelyben elfogytunk.
Egy munkahely, amely napról napra feszít.
Egy élethelyzet, amely szűk, nehéz, nyomasztó.

És mégis benne maradunk.

Nem gyávaságból.
Nem tudatlanságból.
Hanem mert most még nincs meg az erő, a biztonság vagy a lehetőség a kilépésre.

Ilyenkor nem a „mit változtassak” a valódi kérdés, hanem az, hogy:

hogyan lehet ezt az időszakot úgy átvészelni, hogy közben ne sérüljek benne túlságosan.

Fontos különbség: a túlélés nem azonos a belenyugvással.

A túlélés nem azt jelenti, hogy:

  • elfogadod, hogy ez így marad örökre,
  • megmagyarázod, miért „nem is olyan rossz”,
  • lemondasz magadról.

A túlélés azt jelenti:

ideiglenes eszközöket találsz arra, hogy megvédd magad addig, amíg nem tudsz lépni.

1. Szűkítsd le, mire nincs hatásod – és mire van

Egy kellemetlen helyzet azért fárasztó, mert az egész életet elkezdi beszennyezni.
Fontos különválasztani:

  • mi az, amin most nem tudsz változtatni
  • mi az, amiben mégis van mozgástered

Gyakorlat – „Hatókör”

Írd le két oszlopba:

  • Ezt most nem tudom megváltoztatni
  • Ebben van némi kontrollom

Például egy rossz munkahelyen:

  • nem tudsz azonnal felmondani
  • de kontrollod van abban:
    • mikor tartasz szünetet
    • mennyit túlórázol
    • mit nem vállalsz el pluszban

Ez segít visszaszerezni a belső autonómia egy részét.

2. Ne az egész helyzetet próbáld kibírni – csak a mai napot

A „meddig kell ezt még elviselnem?” kérdés idegileg romboló.
A túlélés nem hosszú távú projekt.

Gyakorlat – „Ma mire van szükségem?”

Reggel vagy napközben kérdezd meg magadtól:

  • „Mi az az egy dolog, ami ma segít kibírni ezt a napot?”

Ez lehet:

  • egy ebéd egyedül,
  • egy séta munka után,
  • egy beszélgetés,
  • egy este, amikor nem kell semmit csinálni.

A túlélést napokra bontsd, ne évekre. Mindig csak egy időegységet nézz.

3. Húzz belső határokat, ha külsőket még nem tudsz

Amikor nem tudsz kilépni, fontos, hogy ne legyél teljesen benne.

Gyakorlat – „Ez nem rólam szól”

Egy bántó mondat, toxikus viselkedés után mondd ki magadban:

  • „Ez nem az én értékemet írja le.”
  • „Ez az ő működése.”

Ez nem tagadás.
Ez pszichés védelem, hogy ne vedd magadra azt, ami nem a tiéd.

4. Legyen egy „menedékzónád”

Ha az élet egyik területe mérgező, kell egy másik, ahol lélegezni tudsz.

Ez lehet:

  • egy tevékenység,
  • egy hely,
  • egy kapcsolat,
  • egy időszak a napban.

Gyakorlat – „Ez az enyém”

Tudd pontosan:

  • mikor,
  • hol,
  • miben tudsz önmagad lenni és örülni.

Ez nem luxus.
Ez idegrendszeri szükséglet.

5. Mi az, ami most is él benned?

Minden nehéz helyzetben van olyan, ami jó, ami fontos, ami él benned.

Gyakorlat – „Ez még mindig él”

Amikor elszomorodsz, vagy esetleg dühös vagy a helyzet miatt, kérdezd meg magadtól:

  • Mi az, ami ebben a nehéz helyzetben is életben tart?
  • Mi az, ami nap mint nap továbbvisz?

6. Ne kérj magadtól többet, mint amit most tudsz

Egy nehéz helyzetben élő ember gyakran még magát is ostorozza:

  • „Miért nem lépek?”
  • „Mások meg tudják oldani.”

Ez csak tovább gyengít.

Emlékeztető (érdemes leírni):

Most annyit tudok, amennyit tudok.
Ez nem a végleges életem.
Ez egy túlélési szakasz.

Ez a belső hang megtart, nem gyengít.

Amit ritkán mondunk ki, de fontos

Van, hogy a legbátrabb döntés nem a kilépés,
hanem az, hogy még maradsz és addig is vigyázol magadra, amíg nem tudsz kilépni.

Ez nem kudarc.
Ez nem megalkuvás.

Ez életben maradás.

És sokszor pontosan ez az, ami később lehetővé teszi, hogy egyszer – amikor eljön az ideje – valóban lépni tudj.